Az elmúlt időszakban gyakran forgattam olyan művészeti magazinokat-vagy böngésztem azok online változatait-, mint az Új Művészet vagy az Artmagazin. Mindkettőt azért vettem, hogy képben legyek a hazai(főleg kortárs) művészeti élet eseményeivel és szereplőivel kapcsolatban illetve, hogy minél többet sajátítsak el abból a stílusból, ami ezt a világot jellemzi.

Tehát egyfajta fejlődésre és „szinten tartásra” vágytam a tájékozottság mellett, azonban egyre gyakrabban ütköztem problémákba. Mivel egy átlag befogadó képességeivel rendelkezem, a lelkesedésem ellenére is egyre lassabban haladtam. Megértésemet nehezítették a bonyolult kifejezések és idegen szavak, illetve az ezek mellett még nehezebb mondatszerkezetek.

Az Új ...

A villányi nyár rendezvénysorozata a "Ha péntek, akkor Villány!", amit négy alkalommal rendeznek meg a pár éve erre a célra megépült rendezvényközpont előtti téren.
Ezen az estén a Wellhello adott koncertet, én főleg fotózni mentem oda. A téren egy gombostűt sem lehetett leejteni(már a vonaton nyilvánvaló volt, hogy rengetegen lesznek), így a színpadhoz való hozzáférés is elég lehetetlen volt. A helyzet akkor lett még rosszabb, amikor Fluor kitalálta, hogy a lányok üljenek a fiúk nyakába- azt hittem, ki se jutok a tömegből. Már épp hazafelé indultam, amikor láttam, hogy fotósok kérik a központ egyik biztonsági őrét, hogy vigye fel őket a tetőre, amivel én is szemeztem egy ideje, sőt, még a délután folyamán láttam is fent egy ...

Sokszor mondjuk, hogy csak a megfelelő kérdéseket feltéve kaphatunk megfelelő válaszokat. De lehet-e életfilozófia a kérdések keresése? Úgy gondolom, igen.
Pár napja egy műterem-látogatással egybekötött beszélgetésre voltam hivatalos a Munkácsy-díjas szobrászművész, Kalmár János otthonába. Utam Óbuda -egy építkezéstől eltekintve- talán legbékésebb részére vezetett, ideális környezet ez az alkotáshoz.
Úgy gondoltam ahhoz, hogy megértsek egy életművet, először a művészt kell megértenem. Megismernem a világképét, látásmódját, a motivációi mögé látnom, vagyis benézni minden olyan függöny mögé, ahová kevesek jutnak be. Eszembe sem jutott volna tehát szokásos interjú-procedúra keretében kínpadra feszíteni őt, ...

Gennadiy Pavlishin, orosz illusztrátor munkái, melyek az "Amur-parti mesék" vagyis a " Folktales of the Amur: Stories from the Russian Far East" című könyvhöz készültek.
(Némelyik a "Hogyan cseréltek lábat az állatok" című szibériai meséből származik.)

A történet azzal kezdődött, hogy kivettem egy könyvtári könyvet Banyatanya címmel. Nyári szünet volt és én limonádé könyvekre vadásztam a humorosabbik fajtából, hogy új ízekkel gazdagítsam a saját stílusomat. Így eshetett a választás többek között Dubravka Ugresic könyvére, ami a címe ellenére számomra cseppet sem volt szórakoztató(az viszont nyilvánvaló volt, hogy szerzője imádja a saját stílusát), viszont feltűnt benne egy motívum, amit érdekesnek találtam és többször is említésre került a szereplők között.

 A valami, amiről éppen beszéltek ugyanis az utalás szerint benne volt egy tű fokában, az a tű egy tojásban, a tojás egy kacsában, a kacsa egy nyúl gyomrában; az a nyúl egy kőládában ült, a kőláda ...