TISZTELT VENDÉGEINK!
Kérjük, hogy aki elkésett a kávéházunkba megbeszélt találkozójáról, az itt, a helyiségben, a hátralévő öt méteren már ne próbálja meg behozni a késést. Egyrészt mert az asztalok között rohangálva könnyen összeütközhet a munkájukat végző felszolgálóinkkal, másrészt mert a sietségnek ez a fajta látszata képmutatás az Önre várakozó társaság felé, még ha bűntudatos képet erőltet is magára. Az utcán tessék máskor jobban sietni. Köszönjük.

------------------------------------------------

-MILYEN KÁVÉJUK VAN?
-Lavazza.
-Állat. A virsli bőrös?
-Nem.
-Állat. Frissen facsart narancslé?
-Van.
-Állat.
-Akkor mit hozhatok?
-Ezeket.
-Az állatokat?
-Igen, köszönöm.
-Máris hozom.
-Állat.

...

A történet azzal kezdődött, hogy kivettem egy könyvtári könyvet Banyatanya címmel. Nyári szünet volt és én limonádé könyvekre vadásztam a humorosabbik fajtából, hogy új ízekkel gazdagítsam a saját stílusomat. Így eshetett a választás többek között Dubravka Ugresic könyvére, ami a címe ellenére számomra cseppet sem volt szórakoztató(az viszont nyilvánvaló volt, hogy szerzője imádja a saját stílusát), viszont feltűnt benne egy motívum, amit érdekesnek találtam és többször is említésre került a szereplők között.

 A valami, amiről éppen beszéltek ugyanis az utalás szerint benne volt egy tű fokában, az a tű egy tojásban, a tojás egy kacsában, a kacsa egy nyúl gyomrában; az a nyúl egy kőládában ült, a kőláda ...