Behálóznak. Rámzuhannak. Beléjük lépek. Járkálok közöttük, többé-kevésbé szabadon. Hiszen míg egyes részei jól hozzáférhetők, másokért meg kell küzdeni. Talán csak idővel jönnek elő egy új szemszög, nézőpont hatására. Néha kapóra jön ez a jótékony homály, néha szívmelengető érzés ráakadni valamire, amit elveszettnek hittünk a sűrűben.

Bolyongásunk nem céltalan. Bolyongásunk közben felfedezők vagyunk. Sárga sisakot képzelek magamra a kalandhoz-amilyet bányászok hordanak-, és a barlang-alakzatba lépve szemlélődöm. Magamon. Ezen a kusza, végeláthatatlan rendszeren. Ezeken az egymáshoz kapcsolódó, egymással szervesen lüktető, viszonyukkal engem is alakító elemeken. Emlékeken. Alattuk állok vagy csónakkal utazom ...