A „minden kamaszlány álma” fizimiskát rosszfiú imidzzsel fűszerező-kompenzáló-, sokáig teljesen egyszerűnek tűnő(és ettől egyáltalán nem vonzó)fiú.
Vele beszélgetsz, találkozol kétszázszor, kétszázegyedszerre derül ki számodra, tulajdonképpen mennyire okos ő. Csak eddig jól titkolta. Hiszen korábban nyomi volt(*nyomi: szakkifejezés, a tápláléklánc alja, tehát kortársaihoz képest meglepően értelmes egyed, jellemzően gimis inkvizíciók áldozata), és mikor szeme kinyílt, szemüvegét eldobta, többé már nem akart nyomi lenni, így rock váltotta fel a haknizenekarokat.
Egyébként pedig tiszta a lelke, mindenki azt mondaná rá, jó gyerek ő. Csak hát-közös pont a vidéki és gettóklisékben-”csinált hülyeségeket”. Hiszen le kellett vetkőzni azt a nyomi-imidzset, azt gondolván, a világ összes nője csak az „egyszerűmintegyszög-rocker-faszagyerek”-típusra bukik, nem tudván, hogy van köztük olyan, akit felizgat egy kis, kerek szemüveg.
Így hát nem is mutat magából többet, legalábbis amíg pedálozik. Amikor azonban feladja, magát csak barátnőként pozicionálva-gondolom, fájó szarkazmussal-, megnyílik. Akkor jössz rá, mennyivel értékesebb, ugyanakkor mennyire hülye, amiért számára a partyarc-imidzs volt mutogatni való. És mivel a két önkép nem igazán illik egybe, kompenzál. Legidegesítőbb változata számomra az úgynevezett vetítés. Semmi sem mutatja nyilvánvalóbban egy ember mardosó önbizalomhiányát. Amikor valaki eléd teríti jó-nak vélt-tulajdonságait nem hagyván teret annak, hogy rájöjj magadtól. Egyre több történet szerveződik képességei köré, álszerénységgel lefojtva, szempilla-rebegtetéssel ízesítve. (Nem finom, sőt, egészséges gyomrot kimondottan megfekvő.)
És mindeközben valóban jó gyerek, bár ne kéne gyerekként emlegetni. De a gyerek ismerkedik úgy, hogy előhozza minden játékát a szobából és mutogatja, „nézd, nekem ilyenem is van!”.
Mikor pedig értékeit tapogatom-régészecsettel, hisz rég nem használta őket-, porosodó és mindenképpen valami ciki dolgot húz elő addig üresnek vélt tarsolyából(én pedig magamban: „Na, végre valami!”).
Kár, hogy nem előbb érkezett.