TISZTELT VENDÉGEINK!
Kérjük, hogy aki elkésett a kávéházunkba megbeszélt találkozójáról, az itt, a helyiségben, a hátralévő öt méteren már ne próbálja meg behozni a késést. Egyrészt mert az asztalok között rohangálva könnyen összeütközhet a munkájukat végző felszolgálóinkkal, másrészt mert a sietségnek ez a fajta látszata képmutatás az Önre várakozó társaság felé, még ha bűntudatos képet erőltet is magára. Az utcán tessék máskor jobban sietni. Köszönjük.

------------------------------------------------

-MILYEN KÁVÉJUK VAN?
-Lavazza.
-Állat. A virsli bőrös?
-Nem.
-Állat. Frissen facsart narancslé?
-Van.
-Állat.
-Akkor mit hozhatok?
-Ezeket.
-Az állatokat?
-Igen, köszönöm.
-Máris hozom.
-Állat.

------------------------------------------------

OVI UTÁN az anyuka betér a kávéházba nagycsoportos kisfiával. Uzsonnáznak. Rétes, kakaó. A kisfiú, nehéz napja lehetett az óvodában, már akkor ideges volt, amikor beléptek, most vicsorogva letépi magáról a kardigánját,hurkává tekeri, csapkod vele, le akarja ostorozni a sótartót. Az anyuka kis küzdelemmel megkaparintja a kardigánt. A fiú félretolja az uzsonnáját, nem kér.Fölteszi a lábát a szemközti székre.
-Macika, vedd le a székről a lábad, légy szíves-kéri az anyuka.
-Nem!-vágja rá a kisfiú és belerúg a szék lábába.
-Egyél még egy kicsit.
-Nem!
-Ma bármit kérek, az nem jó, ugye? Mi lenne, Maci, ha én is minden kérésedre azt mondanám, hogy "nem"?
-Akkor úgy pofán váglak, te szar, hogy meghalsz.
Az anyuka elmerengve sóhajt: -Nincs nekem olyan nagy szerencsém.

------------------------------------------------

KÉT ÖTVENES FÉRFI ül a középső asztalnál.
-Lehetséges volna, hogy nem suttogsz?Mert így egy szavadat se értem.
-Mindenki minket figyel.
-Végre.Ezt most hallottam.Egyébként senki se figyel minket.
-Dehogynem.Hallgatóznak.
-Kik?
-Mindenki.Túl közel vannak az asztalok.
-Jó, tegyük fel,hogy minket figyel az összes hat vendég. Mit hallanak? Azt, hogy a Marcsi nem tud felkelni a vekkerre,a tizedik szundit is kinyomja.Erről beszélgetünk, nem?Attól,hogy ezt most megtudják, nekünk rosszabb?
-Marcsi mégiscsak a feleségem.
-De ők ezt nem tudják.Marcsi lehet egy kolléganőd is, aki ezt neked elmesélte.
-Na pontosan ilyeneket nem akarok.Hogy kombináljanak.Ezért suttogok.

------------------------------------------------

-NEM TETSZIK A KÁVÉ SZÍNE-panaszkodik a vendég a felszolgálónak, tudálékosan, akadozva ejti a szavakat, ujjait morzsolgatja.-Nem tudom, hogy mondjam...olyan,olyan...nem elég pontos.Nem kapott elég áramlást, lendületet.Nem elég letisztult.Érti?
-Hát ezt most így nem.

------------------------------------------------

-URAIM,ÖNÖK NYILVÁN NEM TUDJÁK(honnan is tudnák), hogy meglehetősen jó a hallásom-mondja a pincér.-Így születtem, apámé volt még ilyen éles,nagyapámé sem kevésbé,szóval a lényeg,hogy meghallottam,hogy a hátam mögött engem "cincérnek" hívnak.Amit szintén nem tudnak(honnan is tudnák),hogy a sok gúnynév közül,melyekkel bennünket illetni szokás, a "cincérre" reagálok a legrosszabbul.Úgyhogy ezt, ha lehet, kurvára szíveskedjenek mellőzni!

------------------------------------------------

-EGY RÁNTOTTÁT KÉREK,úgy jó taknyosan.Meg egy hosszú kávét, de híg legyen, mint a...
-Jó,jó, értem,értem!Híg lesz. Hozom máris.

------------------------------------------------

-URAM,NEGYEDSZERRE VAGYOK ITT az önök kávézójában, és eddig minden alkalommal volt nő a férfivécében.Van ennek valami speciális oka, amiről tudnom kéne?Vagy ez csak valami helyi különlegesség?
-A férfimosdó az emeleten van.

------------------------------------------------

AZ ÚJSÁGÍRÓ TÍZ PERCCEL KORÁBBAN ÉRKEZIK, a sztár tizenöt percet késik.A sztár magával hozza az ügyvédjét.Az újságíró enyhén szénsavas ásványvizet rendel, a sztár komplett reggelit, az ügyvéd egy pohár vörösbort.A sztár megkérdezi, melyik laptól jött az újságíró.Az újságíró megmondja.Az ügyvéd a száját húzza.A sztár nem emlékszik,hogy ennek a lapnak elmondta-e valaha az ars poeticáját-annyit nyilatkozik, ki tudja már, kinek mit mondott-az újságíró közli,hogy még nem, az ars poetica eddig még sosem jött szóba, eddig csak a válásáról és a tetoválásáról számolt be a lap.Jó,mondja a sztár, akkor kezdem az ars poeticámmal:"Én azt gondolom, hogy időnként zsákutcába kell menni, hogy megtaláld a helyes utat." Ezt már írod?,kérdezi a sztár, vagy most veszed a telefonoddal? Az újságíró bólint, hogy igen, jogos, a fontos mondatokat szó szerint kell idézni, előveszi hát a jegyzetfüzetét, leírja.A sztár ügyvédje csöndesen vörösborozgat és egyetértően bólogat.

------------------------------------------------

AHOGY A VENDÉG BELÉP a kávézóba, frontálisan ütközik egy onnan kilépő másikkal. Homlok a homloknak.
-Ne a telefonodat baszkuráld már, hallod, előre nézzél!
-Te se, te is!

------------------------------------------------

-ÚRISTEN, de mocsok erős ez a torma, nézd már, hogy ömlik tőle a könnyem! Utoljára az Edda egyik búcsúkoncertjén sírtam így.

------------------------------------------------

KÖLNI ILLATÚ FÉRFI ÉRKEZIK tréningruhájának és illatszerének női megfelelőjét viselő hölgy társaságában.Az asztalra ejtenek egy-egy BMW-slusszkulcsot, két-két mobiltelefont. A férfi a megérkezés örömének öblös sóhajával huppan a székére,melynek ülőlapja keményebb,mint amilyennek látszott.Káromkodik, a nő csitítja. Az asztalhoz ugrik a felszolgáló, szája sarkában cinikus mosolyt remegtet; még mielőtt megszólalna, a még mindig a fenekét fájlaló férfi megkérdezi tőle: -Van valami spéci kávés balhé?
-Balhé?-kérdez vissza a pincér gúnyosan,majd szerepébe visszazuhanva szervilis üzemmódban folytatja:
-Csak azt tudom hozni, ami a reggeli itallapon szerepel.
-Akkor egy hosszúkávés történet legyen.
A felszolgáló képtelen uralkodni magán; megköszörüli a torkát és belekezd: -Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hosszú kávé. Ennek a kávénak volt két bátyja...

------------------------------------------------

AZ EGYETLEN KÖRASZTALNÁL ÜLŐ NŐ izgágán kapkodja a tekintetét, mintha egy légy röptét követné. Magához inti a mosolygós fiatal pincérlányt, és megkérdi tőle, nincs-e véletlenül kölcsönbe egy stopperja, illetőleg, ha nincs-mert természetesen tudja, hogy a stopper nem része a kávéházi alapfelszereltségnek-van-e időmérő a mobiltelefonján. A lány bevallja, van stopperfunkció a telefonján, de hozzáteszi, nem szívesen adja készülékét más kezébe, bizalmas dolgokat tárol rajta. A vendég hiába tesz ígéretet, hogy nem les bele a fotókba, videókba, SMS-ekbe, a pincérlány hajthatatlan: nem adja oda. A vendégnek jobb ötlete támad: hozza ide azt a telefont, és anélkül, hogy átadná neki, mérjen le ő maga, a pincérlány, egy percet. Hatvan másodpercet kereken. A felszolgáló kihozza a telefont, leméri az egy percet, a vendég ezalatt a nyaki ütőerén pihenteti mutató-és középső ujját.A hatvan másodperc végére érve felkiált: -Tudtam, hogy száz fölé fog menni. Éreztem.Kilő a helyéről a szívem. A francért kell ilyen kurva erősre főzni a kávét!

------------------------------------------------

-NE HARAGUDJON, ketchupot kértem, nem csipkebogyó-lekvárt.
-Ez ketchup.
-Én meg Mátyás király vagyok.
-Felség!

------------------------------------------------

AZ ÁNTSZ-ELLENŐR jóízűen megeszi a kávéhoz kínált kekszpuffancsot, utána megbünteti a tulajdonost, amiért nem becsomagolva szolgálták fel, hanem kézzel tették a csésze mellé.Végezetül benyit a konyhába, hogy megszerezze az édesség receptjét.

------------------------------------------------

-ÉN VAGYOK A FELSZOLGÁLÓ, maga a vendég, így hozta az élet, és ez így is marad, maga, ha akar, holnap is bejöhet, nem tudok ellene tenni, nem tudok elmenekülni maga elől, és sajnos nem lehet fordított napot tartani, mint az iskolában április elsején, pedig az jó lenne, vissza tudnám adni magának mindazt, amit magától kaptam az elmúlt fél óra alatt, mellesleg abba maga, maradjunk annyiban, hogy beledöglene, mindegy, szóval csak azt akarom mondani, hogy így, elfogadva a felállást, azt, hogy maga a vendég és én a felszolgáló, még így is igen közel állok hozzá, hogy kimerítsem az önbíráskodás fogalmát.Még egy rossz szó, még egy grimasz, és esküszöm, ki is merítem.

-------------------------------------------------