Baba Yaga alakja kettős ábrázolású: ugyan olyan gonosz egyik esetben, mint amennyire segítőként tűnik fel a másikban. A két állapot közti mezsgye pedig olyan vékony-lévén egyszerre van jelen-, hogy a történet végkimenetele attól függ, a hozzá betérő milyen habitussal beszél vele.
Ő ugyanis nem a „ha szépen beszélsz vele, nem fog bántani” típusú karakter, épp ellenkezőleg, akkor nem esz meg, ha tiszteletet parancsolóan határozott és bátor ember lép be hozzá.

A „sűrű erdőbe” való belépés egyfajta férfivá avatási szertartás szimbóluma(nem vagyunk hát perverzek, ha arra gondolunk, igen), így a fiú ott tanulja meg, hogyan kell bánni egy nővel.

A régi paraszti kultúrában talán simán helytálló mondatot a modern ...

Behálóznak. Rámzuhannak. Beléjük lépek. Járkálok közöttük, többé-kevésbé szabadon. Hiszen míg egyes részei jól hozzáférhetők, másokért meg kell küzdeni. Talán csak idővel jönnek elő egy új szemszög, nézőpont hatására. Néha kapóra jön ez a jótékony homály, néha szívmelengető érzés ráakadni valamire, amit elveszettnek hittünk a sűrűben.

Bolyongásunk nem céltalan. Bolyongásunk közben felfedezők vagyunk. Sárga sisakot képzelek magamra a kalandhoz-amilyet bányászok hordanak-, és a barlang-alakzatba lépve szemlélődöm. Magamon. Ezen a kusza, végeláthatatlan rendszeren. Ezeken az egymáshoz kapcsolódó, egymással szervesen lüktető, viszonyukkal engem is alakító elemeken. Emlékeken. Alattuk állok vagy csónakkal utazom ...