TISZTELT VENDÉGEINK!
Kérjük, hogy aki elkésett a kávéházunkba megbeszélt találkozójáról, az itt, a helyiségben, a hátralévő öt méteren már ne próbálja meg behozni a késést. Egyrészt mert az asztalok között rohangálva könnyen összeütközhet a munkájukat végző felszolgálóinkkal, másrészt mert a sietségnek ez a fajta látszata képmutatás az Önre várakozó társaság felé, még ha bűntudatos képet erőltet is magára. Az utcán tessék máskor jobban sietni. Köszönjük.
------------------------------------------------
-MILYEN KÁVÉJUK VAN?
-Lavazza.
-Állat. A virsli bőrös?
-Nem.
-Állat. Frissen facsart narancslé?
-Van.
-Állat.
-Akkor mit hozhatok?
-Ezeket.
-Az állatokat?
-Igen, köszönöm.
-Máris hozom.
-Állat.
...
Alias hiú görény. Foglalkozását tekintve rengeteg változata van, az én alanyom minden klisék legócskábbika, vízilabdás volt. Teste hibátlan, bőre selymes a víztől, dió méretű kék szemeit dús barna szemöldök és igazán férfias vonások keretezték, nagy, fehér fogakkal, szimmetrikus szájjal, és az ezekhez párosuló nyílt, derűs, bohókás személyiséggel.
Mellette a séta a következőképpen nézett ki: ment ő, mellette haladt az egója, és csak amellett én.
Sportos alkat révén mindenhová biciklin járt, hiába kértem, hogy csak néha mellőzze, mert így én mint meghibásodott oldalkocsi cammogtam-hiszen azt a dögöt muszáj volt köztünk tolnia-, s így ő maga is hozzáférhetetlenné vált, a társalgás pedig enyhén nehézkes úgy, ...
A „minden kamaszlány álma” fizimiskát rosszfiú imidzzsel fűszerező-kompenzáló-, sokáig teljesen egyszerűnek tűnő(és ettől egyáltalán nem vonzó)fiú.
Vele beszélgetsz, találkozol kétszázszor, kétszázegyedszerre derül ki számodra, tulajdonképpen mennyire okos ő. Csak eddig jól titkolta. Hiszen korábban nyomi volt(*nyomi: szakkifejezés, a tápláléklánc alja, tehát kortársaihoz képest meglepően értelmes egyed, jellemzően gimis inkvizíciók áldozata), és mikor szeme kinyílt, szemüvegét eldobta, többé már nem akart nyomi lenni, így rock váltotta fel a haknizenekarokat.
Egyébként pedig tiszta a lelke, mindenki azt mondaná rá, jó gyerek ő. Csak hát-közös pont a vidéki és gettóklisékben-”csinált hülyeségeket”. Hiszen ...
Az elmúlt időszakban gyakran forgattam olyan művészeti magazinokat-vagy böngésztem azok online változatait-, mint az Új Művészet vagy az Artmagazin. Mindkettőt azért vettem, hogy képben legyek a hazai(főleg kortárs) művészeti élet eseményeivel és szereplőivel kapcsolatban illetve, hogy minél többet sajátítsak el abból a stílusból, ami ezt a világot jellemzi.
Tehát egyfajta fejlődésre és „szinten tartásra” vágytam a tájékozottság mellett, azonban egyre gyakrabban ütköztem problémákba. Mivel egy átlag befogadó képességeivel rendelkezem, a lelkesedésem ellenére is egyre lassabban haladtam. Megértésemet nehezítették a bonyolult kifejezések és idegen szavak, illetve az ezek mellett még nehezebb mondatszerkezetek.
Az Új ...
A villányi nyár rendezvénysorozata a "Ha péntek, akkor Villány!", amit négy alkalommal rendeznek meg a pár éve erre a célra megépült rendezvényközpont előtti téren.
Ezen az estén a Wellhello adott koncertet, én főleg fotózni mentem oda. A téren egy gombostűt sem lehetett leejteni(már a vonaton nyilvánvaló volt, hogy rengetegen lesznek), így a színpadhoz való hozzáférés is elég lehetetlen volt. A helyzet akkor lett még rosszabb, amikor Fluor kitalálta, hogy a lányok üljenek a fiúk nyakába- azt hittem, ki se jutok a tömegből. Már épp hazafelé indultam, amikor láttam, hogy fotósok kérik a központ egyik biztonsági őrét, hogy vigye fel őket a tetőre, amivel én is szemeztem egy ideje, sőt, még a délután folyamán láttam is fent egy ...
Sokszor mondjuk, hogy csak a megfelelő kérdéseket feltéve kaphatunk megfelelő válaszokat. De lehet-e életfilozófia a kérdések keresése? Úgy gondolom, igen.
Pár napja egy műterem-látogatással egybekötött beszélgetésre voltam hivatalos a Munkácsy-díjas szobrászművész, Kalmár János otthonába. Utam Óbuda -egy építkezéstől eltekintve- talán legbékésebb részére vezetett, ideális környezet ez az alkotáshoz.
Úgy gondoltam ahhoz, hogy megértsek egy életművet, először a művészt kell megértenem. Megismernem a világképét, látásmódját, a motivációi mögé látnom, vagyis benézni minden olyan függöny mögé, ahová kevesek jutnak be. Eszembe sem jutott volna tehát szokásos interjú-procedúra keretében kínpadra feszíteni őt, ...